Testnevelés és sport: az egészség életmódra nevelés „csodafegyvere”

Nehézsorsúak azok a gyermekek, akik olyan szociokulturális közegben nőttek fel, ahonnan csak nevelőintézeteken keresztül képesek beintegrálódni a társadalomba. A fiatalkorú bűnözők rehabilitációja is kiemelt fontosságú, ezzel kapcsolatban számos kutatás látott már napvilágot mégis, sokszor könnyű elfelejteni a sportolás és egészség összefüggéseit a reintegráció kérdésében. Épp ezért volt fontos Szabó Szabolcs A testnevelés és sport, mint az egészséges életmódra nevelés egyik hatékony eszköze a fiatalkorúak nevelési intézetében című előadása a VIII. Sporttudományi konferencián, melyre október 10-én került sor, és amely bepillantást engedett a témába.  

A konferencia a Cserepka János Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Sportiskola, Általános Iskola és Gimnázium és a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának együttműködéseként valósulhatott meg, és szekciókba sűrített, rövid előadásokat biztosított különböző tudományterületekről érkező szakembereknek. Ilyen volt Szabó Szabolcs is, a PTE Egészségtudományi Doktori Iskolájának Ph.D. hallgatója, aki az egészséges életmódra nevelésről tartotta előadását. 

Előadása alapjául saját alkalmazott kutatása szolgált, mely során 4 hónapot töltött el az Aszódi Javítóintézet falai közt. Célja az volt, hogy a sport és testnevelés pedagógiai összefüggéseit tárja fel, mindeközben megvizsgálva a magatartást és az azt befolyásoló tényezők változását, valamint bebizonyítani a sportpedagógiai eszközök hatékonyságát. Kutatásában huszonkét növendéket vizsgált, akiknek egy speciális pedagógiai programot készített. Ehhez egyebek között figyelembe kellett vennie az intézmény oktatási és nevelési programjait is.

A doktorandusz hallgató az Aszódi Javítóintézet atmoszférájába is betekintést engedett. Az intézetben börtönőrök helyett pedagógusok foglalkoznak az elítélt fiatalokkal, akiknek lehetőségük volt szakmát is tanulni. Ami viszont elavult állapotban volt, az a testmozgás: „[a] 2010-es évekig [volt sportélet], ameddig az utolsó testneveléstanár el nem ment nyugdíjba. Az eszközök megvannak. Legalábbis az objektív feltételek igen, a szubjektív [feltételek] […] abban érvényesül[tek], hogy a nevelő leviszi őket, bedobja a labdát és focizzatok […] egy órán keresztül kidühöngik magukat […] ebből áll sajnos” – fogalmazta meg az előadó. 

Az állapotok orvoslására készült új programterv 64 órás kiképzést foglalt magába. A gimnasztika és erősítő gyakorlatok mellett „minden foglalkozás végén volt játék, mert azt nagyon szerették, és ez kellett is, úgy vettem észre” – nyilatkozta a doktorandusz hallgató. A részvételi akciókutatás kitűzött „témakörei” közül egyedül az alternatív környezetben űzhető mozgásformák implementálásánál merült fel probléma, amit nem engedélyeztek számára: „ezt négy órában terveztem […] akadálypályát akartam nekik, ilyen erdős-fás-mezei bokros területen, erről lebeszéltek a szökések miatt […] 38 gyerek után nehezen tudok futni, egy-kettő után talán” – tette hozzá viccesen. 

Az új programterv remekül sikerült, hiszen nem csak a résztvevő elítéltek alvásszintjében és fittségében mértek szignifikáns javulást, hanem későbbi társadalmi integrációjukban is sokat segített. Az egyik fiatal így nyilatkozott a program végén:

 Tanár Úr, 3 hónap múlva szabadulok, az lesz az első, hogy veszek egy kondi bérletet, és eljárok edzeni.

Az előadás reménykeltően zárult; az előzetes hipotéziseket felülmúlták az eredmények. Kiemelendő, hogy a program közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az intézményt elhagyó fiatalok egy „tovagyűrűző hatás” keretein belül a szociokulturális közegüket is megváltoztassák. Igaz ugyan, ahogy Szabó Szabolcs is megfogalmazta: „ennek lekövetése nagy munka lenne, és etikai kérdéseket is felvet”

Az idei VIII. Sporttudományi konferencia remek lehetőséget biztosított a résztvevő szakemberek számára, hogy megismerjék az élet legkülönbözőbb területein keletkező aktuális szakmai problémákat, illetve, hogy miként is lehet ezekre megfelelően reagálni. Szabó Szabolcs előadása jó példa erre: szükség van hazánkban is az egyedülálló, speciális területeken történő megfigyelésekre, kutatásokra. Az eredmények felhasználhatósága kétségkívüli; 

a sportolás és a testmozgás a fiatalkorúak reintegrációjában fontos elemként jelenhetne meg: „A rendszeres testnevelést tényleg nevezhetjük csodafegyvernek, mindenre is jó a sport.” 

A konferencia előadásairól itt is írtunk: Mentális egészség, prevenció és életmód

HASONLÓ TARTALMAK